1816. augusztus 31-én hallotta a mi Urunktól:
"Ó Róma, Róma. Ti bűnöző gyermekek. Nem vagytok tudatában annak a jónak, amit értetek tettem? Tudomásul veszem válaszotokat... De amikor Mennyei Atyám parancsot ad... Szeretteim: meglátjátok majd, hogyan lesz vége Rómának."
"Tudjátok, hogy most lelkek hullanak, mint a hó a pokolban... akik sírnak és keservesen zokognak..... Rómát nem lehet többé Szentnek nevezni.... Látjátok őket, tisztán látjátok a saját szemetekkel..... Úgy élnek, mint a vadállatok. Az emberek... Semmit sem keresnek itt lent, csak a fényűzést, a gyönyöröket és a kielégülést... és mindenféle bűnös vágyaknak hódolnak... És sokan még mindig panaszkodnak nekem, hogy nem tudják elviselni nyomorúságuk terhét.... De ha beszélhetnék veletek... Szeretném megnyitni előttetek a Szívemet... Bosszút állok... rajtuk".